Apa a szülőszobán: Nem vendég vagy, hanem a legfontosabb szövetséges

Amikor egy párral a szülésre készülünk, az apák szemében gyakran látom ugyanazt a kettősséget: ott akarnak lenni, minden erejükkel támogatni akarják a párjukat, de közben tartanak attól, hogy tehetetlennek fogják érezni magukat. „Csak útban leszek?” „Mit csináljak, ha látom, hogy fáj neki?” 

Az apa jelenléte nem dekoráció, még akkor sem, ha épp nem tesz semmit. Az apa a párja érzelmi biztonságának alapköve. Ahhoz viszont, hogy ez a jelenlét valódi segítség legyen és az apa magabiztosan vegyen részt a szülésen, készülni kell. 

Miért ne csak „beessünk” a szülőszobára? 

Erre azt szoktam mondani a hozzám forduló pároknak, hogy az esküvőjére sem beesik az ember az utcáról, fogalma sem lévén arról, hogy kell-e személyi igazolvány vagy fehér ruha. A szülésnél a tét és a felelősség még ennél is sokkal nagyobb. Ha apaként tudod, mi a különbség a jó-fájáshang és a valamiféle problémára utaló hang között, ha ismered a kórházi rutint vagy a fájdalomcsillapítás valódi lehetőségeit, akkor megszűnik a bizonytalanságból fakadó félelem. Nem egy ijesztő, ismeretlen eseményt fogsz végigasszisztálni, hanem aktív, magabiztos kísérő maradsz, aki pontosan tudja, hogyan segítse a párját. 

Sokszor kérdezik tőlem vagy az anyák egymástól: „Ha ott van az apa, minek a dúla?” A válaszom egyszerű: Én nem az apa helyett, hanem az apáért is vagyok. 

A dúla nem veszi el a férj szerepét, sőt! Én vagyok az a háttérország, aki segít, hogy te megmaradhass szülőnek és szerető társnak. 

• Leveszem a válladról a lexikális tudást: Nem neked kell észben tartanod az összes tanult technikát. Ha látom, hogy elakadtál, súgok: „Fogd meg a kezét” vagy „Most lehet segítene egy kis derékmasszázs”.  

• Váltótárs a maratonon: Egy szülés hosszú órákig, akár egy napig is eltarthat. Kell, hogy kimenj enni, inni, pihenj egy kicsit vagy csak levegőt vegyél anélkül, hogy bűntudatod lenne, amiért az anya egyedül maradt.  

• Magabiztosságot adok: Ha látod rajtam, hogy ami történik, az normális, te sem fogsz pánikolni. Ha te nyugodt vagy, az anya is az marad. 

Ha ismeritek a vajúdás alatti előnyös pozíciókat, a fizikai komforttechnikákat, akkor segíthetsz az anyának ezek megtartásában és a testhelyzet változtatásban. Az apa keze, hangja és közelsége pótolhatatlan. Már a puszta nyugodt, támogató jelenléted is megnyugtatóan és ellazítóan hat a vajúdóra.Gondolj erre, ha tehetetlennek érzed magad. Tulajdonképpen semmit sem “kell” tenned -hacsak az anya nem kéri, mert akkor erősen ajánlott- mert ez nem a Te harcod. A te feladatod csupán, hogy támogasd az anyát azokkal az eszközökkel, amik a rendekezésedre állnak, hogy ő a saját erejéből végig tudja csinálni a vajúdást és a szülést. Ez nem sokszor nem egyszerű, mert az apa a szülőszobán nem egy kísérő. Az apa is szülő, az ő élete is hatalmasat fordul ezen a eseményen, amibe érzelmileg egy nagyon magas szinten bevonódik. Neki is, neked is szükséged lehet támogatásra, ötletekre, egy mély lélegzetre, egy szünetre, pár megnyugtató szóra. És egy dúla ebben is támogat.  

Elsősorban a anyáért vagyok jelen, de a család támogatása éppen úgy a feladatom. 

Az apával közös a célunk: hogy a szülés ne egy traumatikus „túlélés” legyen, hanem egy olyan meghatározó élmény, amiből apaként, anyaként és családként is megerősödve jöttök ki.